2015.11.07. Szekszárd

Szerintetek a hölgyeken kívül kik kedvelik még különösen az irsai olivér szőlőt? Mészáros Pál, a Mészáros Borház tulajdonosa fellebbentette a fátylat a nagy titokról és elmesélte, hogy mivel ez egy rendkívül illatos szőlőfajta, a vadak is nagyon szeretik. Amikor elkezd érni, őrizni kell éjjel-nappal. Szerencsére sikeres volt a tavalyi küldetés, így megkóstolhattuk a primőr irsai olivért, az 1700-as években épült pincerendszerben. Annak idején még szőlők voltak a löszbe vájt pincék fölött, és sokkal hosszabb, szerteágazóbb járatok rejtőztek a felszín alatt. A pincében egy helyi fafaragó Bacchus boristen borkútja áll, amelyet „Tokaji penész” fed. „..most nem használjuk, próbáljuk megőrizni, mert azt mutatja, hogy jó a pince levegője.” Rövid sétánk után elbúcsúztunk az ismerős ”pinceszagtól” és a tölgyfahordóktól, amelyek tartalmát majd –terveink szerint- néhány év múlva tüzetesebben bevizsgáljuk. 

 

 

A pincészet több mint 100 hektáron gazdálkodik, többek között a Görögszó, a Hidas-Petre és az Iván-völgy dűlőkben. Később a kóstolóteremben régi ismerősként üdvözöltük a jellegzetes színes szőlőtőkés palackokat és lehörpintettük az idei második korty újborunka, a pinot noir rozét. Az egyik klasszikus szekszárdi szőlőfajtából a #kadarkából készült finoman fűszeres, bársonyos vörösborral bemelegítettünk, majd a pincészet egyik zászlósbora, az Ohmerops névre hallgató bordeaux-i fajtákból készült karakteres, gyümölcsös cuvée mellett elmélkedtünk a világ nagy dolgairól. Mészáros úr megosztotta velünk a névválasztás történetét, mesélt a gyurgyalagokról - latin nevük Merops.  „A madarak a Szekszárdi borvidék magas löszfalaiba vájják fészkeiket, összeszedik és megeszik a szőlő rovarkártevőit, ezért nem használunk rovarölő szereket, így ők egészségesen felnevelik a fiókáikat és szaporodnak.” Búcsút vettünk Mészároséktól, hogy egy kis egészségügyi séta és a Kávé Házában elfogyasztott „világbajnok” kávé után, - ahol a kávé múltja és jövője a jelenben van -  nekivágjunk a következő megmérettetésnek. 

Képzeljünk el egy csodálatos napsütéses délutánt, amint éppen egy korty kékfrankost ízlelgetünk, lófrálunk a dűlők között és számolgatjuk az apró présházakat a szekszárdi Porkoláb-völgyben. De mielőtt nagyon belefeledkeznénk a környék szépségébe, visszatérünk a szőlőtőkék közé, mert kezdetét veszi Dániel Zsolt szekszárdi bortermelő szőlészeti és borászati alapkurzusa. 

Fürtválogatásról, kötözésről, metszésről, másodtermésről beszélgetünk, miközben kaptatunk felfelé a 2012-ben, gyurgyalag fészkek szomszédságában épült impozáns pincéhez. ”Ez egy életforma borászat, azért csinálom, mert jól érzem magam benne”-mondja Dániel Zsolt. A bevezető után hagyományos szekszárdi szőlőfajtákról, borkészítésről, házasításokról, valamint bor és repülés összefonódásáról     beszélgettünk.  Zsolt kizárólag vörösborokat készít, borainak neve valamilyen formában kötődik a repüléshez, és az irodalomhoz. A Crew, például a régió fő szőlőfajtáinak házasítása, a Captain pedig egy kékfrankos alapú merlot és zweigelt kompozíció. Aki nem hiszi, járjon utána!

A Takler család tősgyökeres szekszárdinak vallja magát. András nagyszülei vásárolták meg a Decsi szőlőhegyen a jelenlegi birtok helyén álló tanyát.  A korszerű borászat alapjait 2003-ban a meglévő épülethez hozzáépített szőlőfeldolgozó és palackozó üzem teremtette meg, amelyet 2007-ben további fejlesztések követtek. Mostanra elkészült a rusztikus kóstolóterem, a modern - állandó klímájú - palackos tároló valamint a 400 hordót befogadó új látványpince.
Csapatunk a Hoffer Ottó tervei alapján készült vadonatúj gótikus borszentélyében ízlelgette a friss pinot noir rozét, miközben András az idei évjáratról beszélt. A megítélés, egyelőre nem egyértelmű, sok csapadék esett, szeptemberben és októberben - amikor már nem kellett volna neki - így ez alkalommal nem is tudtunk hordómintát kóstolni. Kárpótoltak bennünket ugyanakkor a prémium borsor következő tételei, a 2013-as Kadarka és az ugyanebből az évjáratból származó Syrah. Ez utóbbi osztatlan sikert aratott. A vacsoraasztal mellett kóstolhattuk meg az első 2012-es bort, a Kékfrankos Reserve-t, amely a Magyar Bormustra Aranyérme  után a napokban a Népszabadság top 100 bora közé is bekerült. András kifejezetten jó évjáratnak tarja, néhány tétel már nemzetközi szinten is szép elismeréseket kapott. A libacombok alatt, után emeltük a tétet és következtek sorra a pincészet nagy borai; a Bikavér Reserve 2012, sokak kedvence a Bartina Cuvée majd végezetül a Cabernet Franc Reserve 2007. Szent Márton napi libavacsoránk, italok, ételek a kiszolgálás tekintetében is tökéletesre sikeredett, amit ezúton is megköszönünk. Szekszárd továbbra is az szívünk csücske marad, már alig várjuk, hogy visszatérhessünk!

Szöveg: Gónusz Gabriella